Egy kétnapos tavaszi behúzós pontyozás tanulságai és sikerei…
Valami hiányzott…
A legutóbbi egynapos horgászatom után furcsa hiányérzet maradt bennem. Éreztem, hogy nem kaptam meg azt az élményt, amiért igazán vízpartra ülök. Tudtam, hogy valamit megértettem, valamit megéreztem, amit nem hagyhatok figyelmen kívül. Így nem volt kérdés: újra vissza kellett térnem – ezúttal egy kétnapos, csónakos, behúzós bojlis pecaformájában.
A célom most egyértelmű volt: leszelektálni az átlagsúly alatti halakat, és olyan példányokat elcsípni, amelyekre valóban büszke lehetek.
Egy ritkán látogatott horgászállás titkai
Ezúttal az egyes állást választottam, amelyet korábban alig-alig próbáltam, de tudtam, hogy ez a szakasz különleges – a mély víz rejt titkokat, meglepetéseket.
Az első napom a helykeresésről szólt. A csónakból alaposan feltérképeztem a meder szerkezetét, keresve a töréseket, keményebb foltokat és a jellemzőbb iszap-kavics átmeneteket.
Az egyik szereléket a bal oldalon húztam be, a „hosszú sziget” melletti törés aljára, ahol a kavicsos és iszapos talajtalálkozik. A másik botot a meder közepe felé, egy keményebb, más összetételű iszaprétegre pozicionáltam.
Széllel szemben – küzdelmes első nap
Az első napon sikerült pár szép pontyot fognom, de az érzés még nem volt teljes. Tudtam, hogy több van ebben a helyben. A nehézséget a 25-50 km/h-s szél okozta, ami másfél napig kitartott, és komoly kihívást jelentett a behúzásoknál, kapásjelzéseknél.
Mégis sikerült halat fognom – ez megerősített abban, hogy jó helyet választottam, jó stratégiával.
A második este: a csend előtti robbanás
A szél végül elült. A második este szélcsendje és a beeső légnyomás (1015 hPa-ra) új reményekkel töltött el. Bár rendkívül fáradt voltam, a megérzéseim nem hagytak nyugodni: az éjszaka hozhatja el azt a pillanatot, amire vártam.
És így is lett. A kapások beindultak, sorra jöttek az átlagsúly feletti pontyok, erőtől duzzadó testtel, még ebben a mindössze 6-7 fokos vízben is.
Hajnali 3 órakor megtörtént az, amiért kiültem: egy gyönyörű, 13 kilogrammos tükörponty fáradt el a merítő előtt. A pillanat leírhatatlan.
A búcsú ajándéka
Az éjszaka után reggel már csak a halak fotózása és a pakolás maradt hátra – de még ekkor is meglepett a víz. Egy újabb ismerős látogatott meg: egy 10,5 kg-os tükörponty, akit már ismertem egy korábbi horgászatról – tavaly februárban még csak 6-7 kg volt. Jó volt látni, hogy milyen szépen fejlődött.
A szerelék, csali és stratégia
Egyszerűségre törekedtem: blowback rig szereléket használtam, egy megbízható és jól bevált kombinációval. A csali, ami ismét hozta a formáját, a PD Natúr 20 mm-es bojli volt. Mindössze 10 db bojlit szórtam a szerelék köré, nem vittem túlzásba az etetést – inkább a pontosságra és a minőségre helyeztem a hangsúlyt.
Összegzés: tudatosság, megérzés, siker
Ez a kétnapos tavaszi horgászat sokkal többet adott, mint csak halakat. Visszaigazolta, hogy a megérzések, a víz alapos feltérképezése, és a jó csalik használata meghozza a gyümölcsét. A körülmények nem mindig ideálisak – de a kitartás és a tudatosság mindig kifizetődik.
Maximálisan elégedett vagyok az eredményekkel, és bízom benne, hogy az idény még tartogat számomra egy még nagyobb pontyot ebből a tóból.
Kérdezz bátran – segítek!
Ha bármilyen kérdésed van a tóval vagy a PD csalikkal kapcsolatban, keress bátran! Örömmel segítek, ha tudok.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést – és sikerekben gazdag horgászatot kívánok mindenkinek
